Genius loci, avagy a hely szelleme

Visszatérve a Lánchíd19 design hotel belső kiképzéséhez, az izgalmas megoldások ismét magyar szakemberek munkáját dícsérik. Egyrészt meg kell említenünk Fónagy Dóra és Dávidházi Anna nevét, akik a defo elnevezésű komplex designkommunikációs rendszer segítségével az építészet, a divat, a formatervezés, a vizuális kommunikáció és a szállodaipar összefüggéseit keresve próbáltak egy kreatív stratégiát kínálni a szálloda számára. Ennek a stratégiának az egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása a szobák és apartmanok egyedi, neves külföldi stúdiókból származó székei. Egy jól megtervezett szállodai/vendég-látóipari szék, már eleve sugallja a „Foglalj helyet, helyezd magad kényelembe nálunk!”üzenetét. Nem beszélve arról, hogy a székek további pozitív asszociációkra és kreativitásra adnak lehetőséget. Ezekre a székekre asszociálva a MOME hallgatói nagyon sok humorral és fantáziával minden szoba számára egy-egy képet készítettek. Van olyan szoba, ahol Philippe Starck átlátszó műanyagszéke Hamupipőke üvegcipőjének megfestésére ihlette az egyik hallgatót, míg egy másik szobában ugyanezen designer Victoria Ghost széke egy interaktív sakktáblára késztette az alkotót, amelyen a királynőt a szék sziluettje jelképezi. George S. Sowden tervező Grey Pacific székének háttámlája olyan, mint a régi diakeretek, a falon pedig diafilmek felnagyított változatát látjuk, melyeknek témáját valós emlékek adják. Ross Lovegrove Black Supernatural széke háttámlájának képi párhuzama a falon a mák gubója, illetve a mákszemek Ugyanezen tervező amorf formájú székeire asszociálva interakív célbadobós játék készült a falra egy másik szobában. Valamennyi szoba és apartman egyedivé és különlegessé változik a bennük található szék-kép együttestől. Itt talán csak azt hiányolnám, hogy a székek és a képek vizuális világának egyáltalán nincs kapcsolata a külső környezettel, a Várral és az arisztokratikus budai környékkel, de ez elsősorban abból adódik, hogy a székek nem magyar tervezők munkái. Ilyenkor azért felvetődik az emberben a kérdés, hogy hol vannak a magyar széktervezők, és vajon a befektetők miért nem őket választották.

A székeket kivéve egyébként a szálloda belső berendezése magyar cégek terméke, a belső kiképzés pedig magyar belsőépítészek munkáját dícséri.

Mindez nagy merészségre vall a befektetők részéről, pedig nem szakmai befektetőkről van szó. Jó esetben ugyanis, még ha magyar építésze is van egy szállodának, a belsőépítészeti megoldások esetében legtöbbször divatos és sematikus külföldi trendeket követnek, az pedig csak elvétve fordul elő, hogy egyetemi hallgatók kreativitását és munkáját is igénybe veszik, holott egy ilyen megoldással mindenki jól jár.

A Lánchíd 19 design hotel esetében talán az is fontos tényező volt, hogy az egyik befektető ismert műgyűjtő, akinek vizuális érzékenysége bizonyára eltér az átlagtól, és akinek gyűjteményéből három Francoise Gilot kép is a szálloda belső terét díszíti.

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a többi, hasonló kategóriás, magát designhotelnek valló budapesti szálloda /Design Hotel Marmara, Hotel Alfa Moda Fashion, Continental Hotel Zara, Hotel Regnum Residence, Brody House, Bohem Art Hotel, Art ’Otel, stb./mennyire felel meg az ilyen típusú szállodák követelményeinek, illetve a cikk címében felvetett gondolatnak, t.i az építészeti/táji környezetbe való beilleszkedésnek. Mindez azonban kimerítené ennek a cikknek a kereteit.

Csak érdekességképpen jegyezném meg, hogy manapság ritka dolog, hogy egy szálloda a történelmi helyszínhez illő, magyar nevet válasszon magának. A Lánchíd19 hotel ezt tette, és ennek ellenére vendégkörének 80% -a külföldi!

Egyébként idegenforgalmi szempontból is különleges szállodáról van szó, amely a berlini székhelyű, nemzetközi Design Hotels szállodacsoport tagja. A szállodacsoporthoz mintegy 200 független szálloda tartozik 40 országban a világ minden részén, és valóban csak az építészeti, belsőépítészeti és idegenforgalmi szempontból legigényesebb szállodákat veszik fel a tagok közé.

A szálloda több építészeti, belsőépítészeti és idegenforgalmi díjat kapott. 2007-ben a homlokzatot és az arculatot Magyar Formatervezési Díjjal illetve az épületet a Budapest Építészeti Nívódíjjal jutalmazták. 2008-ban pedig az épület elnyerte a Pro Architectura díjat, valamint a The European Design Awards legjobb Építészet díját, valamint felkerült a Wallpaper és Fortune magazinok Best 50 Business Hotels 2008 listájára.

Így méltán lehetünk büszkék a Lánchíd19 Designhotelre és valamennyi szakemberre, aki részt vett a tervezésben, illetve akik jelenleg menedzselik a szállodát. Hosszú távon pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy Budapest idegenforgalmának megújulása elképzelhetetlen a szállodáknak és a vendéglátóipari helyszíneknek a város történelmi és környezeti adottságaihoz kapcsolódó vizuális megújulása nélkül.

Kovács-Molnár Judit
művészeti író