Rex-Kiss Béla: Belsőépítészetről nyílt levél….

Jogszabályi környezetünk az építésügyben

A belsőépítészet – amennyiben mint műszaki tevékenységet folytató, építész tervezői jogosultsággal és kamarai tagsággal végzett szakmagyakorlás – egyik törvényi- és jogkörnyezete a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumhoz (NFGM) tartozó építésügyet szabályozza.

A belsőépítészek iparművész alkotókként, mint művészeti tevékenységet végzők, tagjaként valamely művészeti szervezetünk iparművész/belsőépítész tagozatának, regisztrált tagsági viszonyukból adódóan a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEF) Művészeti Főosztálya gondoskodása alá tartoznak, mely a magyar művészeten belül az iparművészet területén is ellátja miniszteriális szakmai feladatait, államigazgatási eszközökkel támogatja intézményeit, szervezeteit, alkotóit.

Az alapvető különbség az építési-műszaki tevékenység körébe besorolt építész tervezői tevékenység és a művészeti tevékenységként számontartott iparművészeti alkotó tevékenység és az azokat szabályozó külön jogszabályi környezetből következik.

Az építésügyben:

Mint közismert, a 104/2006.(IV.28.)Kormányrendelet módosításaként megjelent 192/2009.(IX.15.)Kormányrendelet az egyes építésügyi szakmagyakorlási tevékenységekről, eltörölte a belsőépítész tervezői és szakértői jogosultságot.

A belsőépítészet töröltetett a szakmák, az önálló tervezői szakágak sorából.

Az építésügyet és építőipart szabályozó hatályos törvényeket és rendeleteket áttekintve megállapítható, hogy – immár – azok egyike sem „ismeri“, nem tartalmazza a belsőépítészetet, annak fogalmát, tehát azt nem is szabályozhatja.

Egy kivétellel:

Az 1966.évi LVIII. törvény a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról I. Fejezetében rendelkezik a MÉK-en belül szakmai tagozatként, jogosultsághoz kötött egyéb szakértői- és tervezői szakterület körébe sorolva, Belsőépítészeti Tagozat létrehozásáról. A tagozat létének jogalapja viszont, a fent említett kormányrendelet múlt év október havi hatályba lépésével egyidejűleg megszűnt, tehát a Belsőépítészeti Tagozatot – értelmezésem szerint – a MÉK-nek törölnie kellett volna a tagozatok sorából!

Az Étv.-ben meghatározott építészeti- műszaki tervezési, továbbá építésüggyel összefüggő, engedélyezéshez kötött tevékenységet csak az folytathat, aki kamarai tagsággal rendelkezik, egyúttal viszont kamarai tag csak az lehet, aki a fenti tevékenységek ellátására megfelelő jogosultsággal rendelkezik, vagy megfelel azon feltételeknek, melyek alapján jogosultságot szerezhet. A szakma és ebből következően a BÉ- (belsőépítész tervező) jogosultság megszüntetésével a Belsőépítészeti Tagozat csak azon tagja maradhat – építészként – kamarai tag, aki egyéb, pld. É (építész tervező) jogosultsággal rendelkezik, ill. megszerzi azt. Mindezt figyelembe véve és eltekintve attól, hogy immár törvényi feltételei sem állnak fenn, nem láthatók azok a kritériumok sem, amelyek szerint az eztán egyöntetűen É- jogosultságú, építész tagok köréből akár Belsőépítész Tagozat elkülöníthető lenne...

A MÉK törvényességi felügyeletét gyakorló NFGM Építésügyi és Építészeti Főosztálya vezetője a Kamarának – más tárgyban – írt, 2010.03.09. és 05.18. keltű leveleiben figyelmeztet arra, hogy:

• A jogszabályokban meghatározottakkal ellentétes (vagy azokban nem szereplő) fogalmak, megnevezések nem alkalmazhatók (még Kamarán belül sem), ahogy:
• Nem alkalmazhatja kamarai szabályzat tagsághoz nem kötött tevékenységek fogalmát és a további, az Étv.-ben sem alkalmazott fogalmakat (pld.„belsőépítészet“) sem, a Kamarának nincs lehetősége a jogszabályban meghatározottaktól eltérő fogalmak, vagy a fogalmak eltérő tartalmának megállapítására sem.
• Az építésüggyel kapcsolatos engedélyhez kötött tevékenységet, ill. a tevékenység engedélyhez, kamarai tagsághoz kötését csak törvény, ill. kormányrendelet szabályozhatja, rendelheti el, tehát a MÉK-nek tevékenységi körök létrehozására nincs lehetősége.

Az építés – az épített környezet létrehozása – nagy befektetést, anyagi és szellemi ráfordítást igénylő folyamat, egyúttal nagy anyagi és szellemi értéket „termelő“ és létrehozó tevékenység. Ezen belül maga a tervezés is szerteágazó, sok összetevőjű tevékenység, számos, az építész tervező által, általában generáltervezőként összefogott – többnyire a Magyar Mérnöki Kamarához köthető – szakágat foglal magába.

Az állam – jogalkotó/törvényhozó szervei révén – az építésügyet, az építési és tervezési folyamatot annak működése és elérendő célja érdekében, annak minden területén és teljes vertikumában szabályozza, útját végigkísérő kötelmekkel szegélyezi. Meglepő módon azonban, a törvényi szabályozás megfeledkezett az épített környezet belső alakításáról, a „belsőépítészetről“, a gyakorlat szintjén sem „tud“ olyan – létező – szakmai ismérvekről, vagy nem ismeri el azokat, melyek szakágként megkülönböztethetik az építészeti tervezéstől. Ebből fakadóan: még a belső terek tervezése sem kötelező, tervezője bármely magyar állampolgár lehet, az unatkozó háziasszonytól a jogosultsággal rendelkező építész tervezőig…

(Nem mellékes a kérdés: a „jogharmonizáció“ keretében a hazai szabályozásba kötelezően beépítendő, építésügyre vonatkozó uniós rendeletek és szabványok – melyek mintegy kétharmada sincs még magyarra fordítva – kiterjednek-e nevesítetten „belsőépítészetre“, ha igen, azt milyen módon és mértékig szabályozzák (akár összhangban az építészeti tervezéssel), valamint hatályos törvényeink/rendeleteink mennyiben „harmonizálnak“ azokkal?)

A belsőépítészet „ex lex“ helyzete megannyi további, gyakorlatias kérdést is fölvet, néhány pld.:

• Az építészeti tervezés és kivitelezés során a „belsőépítészet“ fogalomként, akár megnevezésként egyáltalán használható-e, ha igen, mely területeken és mire vonatkoztathatóan?
• Az eddigi, hagyományosan „belsőépítészeti“ munkák tervezési munkáival kapcsolatos megbízás, szerződés, hivatalos iratanyag szövegezésében a belsőépítészet miként szerepeltethető?
• A belsőépítészeti tervdokumentációk, tervfázisok, tervek és azok szöveges munkarészei miként különböztetendők meg akár megnevezésükben is és különítendők el, különböztetendők meg –ahogy az a gyakorlatban szükséges - pld. az építészeti tervektől?