Rex-Kiss Béla: Belsőépítészetről nyílt levél….

Pályakövetés

Vajon a munkaerőpiac vs. oktatással kapcsolatban tett -netán szubjektív- megállapításokat mennyiben támasztják alá megalapozott statisztikai adatok?

Külföldön évtizedek óta, hazánkban, ugyan 2005-ben törvénybe foglalták kötelező megvalósítását, de 2008-ig, pályakövetési kutatások elvétve folytak. Azt követően került sor – európai mintára – a hazai, központi DPR (Diplomás Pályakövető Rendszer) program kidolgozására. Ennek keretében is számos felmérés, statisztika készül folyamatosan, melyek adatait több honlapon is publikálják. ( www.eduline.hu, www.felvi.hu, www.diplomantul.hu )

„Mennyit ér“, mennyire piacképes, milyen eséllyel talál majd állást a frissen végzett fiatal? A legutóbb közzétett adatbázisban mintegy 40 felsőoktatási intézmény karain diplomázók elhelyezkedési arányairól találhatók adatok. A NYME/AMI nem szerepel ezen intézmények sorában, a MOME diplomásaira vonatkozóan pedig: „válaszadási hajlandóság híján nincs megjeleníthető adat.“

Pedig az oktatás számára sok tanulsága lehetne a felmérésnek pld. a végzettek munkaerőpiaci státuszára, betöltött munkahelyi pozíciójára, munkával kapcsolatos elégedettségükre, munkájuk végzettségüknek való megfelelésére…vonatkozóan föltett kérdéseire adott válaszoknak.

Ahogy tanulságoságosak lehetnének a válaszok a MOME- és az AMI Építész Szakon oktatóknak föltehető, aljas kérdésekre is: mint gyakorló építész, „praxisa“ során az építész-, belsőépítész stúdiójában hány „saját nevelésű“ friss diplomást, mennyi ideig és milyen munkakörben foglalkoztatott?

Érdekképviselet, érdekvédelem

Elöljáróban:

Érdekeink képviseletére, védelmére hivatott szervezeteinket is –tagjaival egyetemben - felelősség terheli abban, hogy nem ismerte fel időben az oktatás jelen helyzetéhez vezető folyamatot, -ha igen, ellene nem tett- és abban is, hogy a belsőépítészet számára tőrdöfés-rendelet hatálybalépése óta eltelt több, mint egy év alatt sem emelte fel a szavát.

A belsőépítészet/belsőépítészek szakmai érdekképviseletét (is) ellátni hivatott szervezet az építésügy területén az 1996. évi kamarai törvény alapján létrejött Magyar Építész Kamara (MÉK), Belsőépítész Tagozatában 158 taggal, míg a kultúra területén elsősorban a művészeti ágak képviselőit befogadó, az 1989. évi, egyesülési jogról szóló törvény alapján működő Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete(MAOE), Iparművészeti Tagozata Belsőépítész szakágában kb. 500 taggal, továbbá a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ), melynek Belsőépítész Szakosztálya 71 tagú.

Fontos azonban megkülönböztetni egymástól az egyesületi és a kamarai szervezeti formát, miután mindkettőben érdekelve vagyunk:

A kamarák, különböző foglalkozások űzőit magukba foglaló, elsősorban maguknak a szakmáknak az önszabályozó (és önszervező) és érdekvédelmi (és érdekképviseleti) szervezetei. Kamara felállítását csak a kormány rendelheti el. A kamarai tagság kötelező, a jogosultsághoz kötött szakmai tevékenységek gyakorlásának feltételeként. A kamarák törvény által behatárolt közigazgatósági hatósági jogkörrel is rendelkeznek, széles körű szakmai önszabályozási és önszervezési lehetőségei vannak. Jogszabályi módosításokat kezdeményezhet miniszteriális felügyeleti szerve felé: „…kezdeményezhető írásban, azt indokolva, a gyakorlatban megjelent példák leírásával, tényekkel alátámasztva, a vizsgált és tényszerűen elemzett hatásokkal bemutatva…“, a szakmát érintő rendelettervezetekre vonatkozóan pedig előzetes véleményezési joga van.

Az egyesületek az önkéntesség elvén működnek, nem feltétlenűl foglalkozáshoz kötődő társadalmi szervezetek. Szinte bármely, az állampolgárok valamely elkülöníthető ismérve és az egyén állampolgári joga, szabad döntése alapján létrejövő közösség alapíthat egyesületet, a lepkegyűjtőktől a gój motorosokig. Az egyesület lehetősége az önszervezés és az érdekképviselet. Célja nem szakmának, hanem, ahogy a MAOE –nak is: „Tagjai érdekvédelmének, szociális biztonságának, alkotó tevékenységük jogvédelmének megszervezése és megvalósítása, valamint művési alkotómunkájuk sokirányu támogatása.“ (Emellett természetesen a tárgy-, környezet-, vizuális kultúra fontosságának elismertetése, társadalmi szerepének, súlyának növelése.)

Az egyesületek esetében a szakmai érdekvédelem jobbára informális úton lehetséges, szakmai önszabályozó szerepük – főleg a kamarai szervezeti formában is létező foglalkozások tagjainak egyesületei esetében- minimális. Közvetlen, miniszteriális felügyeleti szerve érthetően nincs.

Fel kell figyelnünk a két szervezeti formára vonatkozó fogalmi különbségekre, v.ö.: önszabályozás-önszervezés, érdekképviselet-érdekvédelem…

Fentiekből kitűnik, hogy szakmánk érdekképviselete és védelme, önszabályozása és önszervezése hatékonyan csak kamarai szervezet formájában tud működni, hiszen ez a szervezeti forma éppen ezen feladatok ellátása végett jött létre.

Kamaránk van ugyan, de –számos okát nem sorolva- kijelenthető, hogy a belsőépítészet szakmai érdekképviseletét és érdekvédelmét nem képes, nem tudja ellátni.

Keretei közt az önszervezés sem működhet: a tagozatunk vezetőjének ez év júliusi tájékoztatójában vázolt három, ú.n. „megoldási lehetőség“ egyike sem változtat a szakma helyzetén, legfeljebb néhány kollégánkon segíthet, eltekintve attól, hogy azokból az utóbbi kettő, jogalapja nem lévén, kivitelezhetetlennek tűnik, ugyanis:

A Kamara nem vehet nyilvántartásba sem taglistán, sem egyéb módon „belsőépítész“ megnevezéssel tervezőt, következésképp tagozatot sem alakíthat ki tagságából.

A Kamara immár –a jogszabályi változások következtében- nem nevesítheti, vagy nevesíthetné taglistán, vagy egyéb nyilvántartásában „belsőépítészként“ tagjait, tehát tagozatot sem alakíthat ezzel a megnevezéssel.

MÉK tagsági viszonyra csak azon belsőépítészeknek van szükségük, akik É- jogosultságukhoz kötött építész tervezői tevékenységet kívánnak folytatni, természetesen „belsőépítészként“ nem megkülönböztethetően a tagság É- jogosultságú körén belül.

Meggyőződésem, hogy a belsőépítészet lehetőségei a kamarán belül a jövőben sem változnak. Véleményemet alátámasztandó: a kamara 17 bizottságának mintegy 175 tagja között – leszámítva a Belsőépítészeti Szakmai Minősítő Bizottság öt tagját – mindössze 1 fő belsőépítész, tagozatunk elnöke található! Nem képviselhetjük a belsőépítészet ügyét pld. az Oktatási Munkabizottságban, Oktatási Tanácsban......

A MÉK 12 fős elnöksége sem tud soraiban belsőépítész kollégát.

Megállapítható tehát, hogy a MÉK-ben erőfeszítéseink hatásfoka csak minimális lehet, azoktól érdemi eredmény nem várható!

Meggyőződésem, hogy új kamarára van szükségünk és érthetően nem az építésügy területén, az arra vonatkozó jogszabályi környezetben, az NFGM felügyelete alá tartozva! Miután a Belsőépítészet iparművészetként elismerten az alkotóművészetek körébe soroltatott:

Meggyőződésem, hogy – a NEF Művészeti Főosztálya felügyelete alá tartozó – alkotóművészeti kamara („Magyar Alkotóművészeti Kamara“) felállítását kell kezdeményeznünk, mely kamara magában foglalhatná a MAOE tagozatait, vagy csak a Képzőművészeti és az Iparművészeti Tagozatot, vagy akár csak az Iparművészeti Tagozatot , mint „Magyar Iparművészeti Kamara“. Ez utóbbi látszik célszerűbbnek, ám a struktúrák tudománya ismer olyan szervezeti-, működési-, vezetési modellt, amely szerint „felépített“ és működtetett kamara – mint szervezet – magába tudná foglalni a MAOE minden tagozatát, melyek a közös „üzemeltetés“ mellett, a többi által erősített, hatékony autonóm egységekként működhetnek: www.csuchico.edu/mgmt/strategy/module9/tsld046.htm

A művészeti kamarai belsőépítész tagság mellett, az É- jogosultsággal rendelkező belsőépítészek, mint építész tervezők változatlanul a MÉK tagjai maradhatnának.

Természetesen tudatában vagyok annak, hogy művészeti kamarák felállítása csak kormányrendelet alapján, törvényi szabályozással, megfelelő jogkörnyezetben lehetséges. Ezek létrejöttének előmozdítására két lehetőségünk van: a „lobbi“ és a „kampány“.