To pay attention to the details - Zoltán Kovács interior designer
Kissé szédelegve lépkedek az Andrássy úti bérpalota II. emeleti körfolyosóját elhagyva a lepusztult, sokszorosan elbarmolt, frissen privatizált épület lépcsőházából kifelé. A világörökség egy keskeny szeletét ismertem meg az imént, amikor KOVÁCS ZOLTÁN építész, tervezőművész kollégám több mint 3 órás beszélgetésünk után kikísért műterméből és búcsúzóul még mesélt az új tulajdonos által nemsokára átépítendő házról, melynek egy levert konzoltakaró gipszdíszítését odabenn őrizgeti...
Kissé szédelegve lépkedek az Andrássy úti bérpalota II. emeleti körfolyosóját elhagyva a lepusztult, sokszorosan elbarmolt, frissen privatizált épület lépcsőházából kifelé. A világörökség egy keskeny szeletét ismertem meg az imént, amikor KOVÁCS ZOLTÁN építész, tervezőművész kollégám több mint 3 órás beszélgetésünk után kikísért műterméből és búcsúzóul még mesélt az új tulajdonos által nemsokára átépítendő házról, melynek egy levert konzoltakaró gipszdíszítését odabenn őrizgeti. A bérlemények kivásárlása javában tart, nemsokára Kovács is távozik innen, halványnál is halványabb a reménye arra, hogy épp őt kérnék fel az új funkció megtervezésére, mégis őrizgeti a levert, sérült stukkót, mert egyszer még inspirációt nyerhet motívumkincséből. Nem nosztalgiázó típus. Nála az épített környezetre való odafigyelés belülről jövő kényszer. Mint az is, hogy a vállalt feladatokat legjobb tudása szerint, maximális erőbedobással oldja meg.
Az információgyűjtés, a naprakész szakismeret, a legapróbb részletekig történő tervkidolgozás, az elvtelen kompromisszumok elutasítása a művezetés során, és a saját szellemi tevékenységét őrző objektum további sorsának követése, számára evidencia. Alkotói tapasztalatait alma materében adja át, 1990 óta belsőépítészeti tervezést tanít a nemrég Moholy Nagy nevét felvevő Iparművészeti Egyetem Építész Tanszékén, ahol Szrogh György, Német István, Jánossy György voltak a mesterei. Állítja, ma sem kapnak kevesebb belsőépítészeti alapozást a hallgatók, az viszont tény, hogy a bútor teljesen eltűnt a diplomatervekből. Évekre visszamenően mutatja számítógépén növendékeinek munkáit, épp úgy számon tartja az ifjak zsengéit, mint saját dokumentációját. Vérbeli tanár. Beszélgetésünk során észreveszi figyelmem lanyhulását, vissza megy oda, ahol elvesztettem a fonalat. Általam nem ismert dolgokat elmagyaráz, leskiccel, monitorán példával illusztrál.
Nem nyugszik, amíg meg nem értem (őszinte rácsodálkozásommal nem éri be), hogy milyen nagy dolog 3-10 mm tűréshatáron belül létrehozni a Materiál Építő és Design Center belsőjének elliptikus üvegkorlátját. A majd 30 méter hossztengelyű ovális nyílást szegélyező vasbeton lemezek 1 centiméternél többet nem térhetnek el a tervtől, hiszen akkor az előre leszabott, máshol összecsiszolt márványlapok gumi tömítésű nútja nem tudja magába foglalni a 3 mm-es hibahatárú ragasztott, hajlított üveglapokat, s az ezeket támasztó saválló krómacél oszlopokat és élvédő korlátot. Más kollégákkal ellentétben mégsem a honi ipar munkakultúráját jócskán meghaladó elvárás teljesítésének kiharcolását érzi elsősorban személyes sikerének Kovács, hanem a csapatmunkát. Ilyen teljesítmény ugyanis csak akkor jöhet létre, ha a tervező bátorságát a megrendelő és a kivitelező teljes bizalma övezi. A legmerészebb elképzelések sora bukik meg a napi érdekeken átlépni nem tudó fantáziátlanságon és a járt utat járatlanért el nem hagyó óvatoskodáson. Mert mi van akkor, ha egy icipici hiba csúszik a számításokba, a gyártás technológiába, vagy a jelen esetben például a négyszer megismételt geodéziai mérésekbe. A selejt, a kár több milliós nagyságrendű. S ki akar a felelősség keresés bírósági útvesztőkbe terelt játszmájának kiszolgáltatottja lenni? Kovács Zoltán bízik magában, s igényességével bizalmat teremt maga iránt. Egykori munkáinak helyszínére, ha új feladat van, visszahívják. 1993-ban a Lisys Kereskedőháznak „még csak” 400 m2-en tervez üzletet és bemutató termet az Izabella utcába, ugyanennek a cégnek négy évvel később már 1500 m2-en székházat a Kassák Lajos utcában. Az 1995-2002 között megvalósult, összesen 52000 m2-es Metropolitan irodaházak a Tüzér u., Hun u., Csata u., térségében nagyságrendi váltást mutatnak az építész- belsőépítész vezető tervező pályáján, bár félve sorolom e számokat, hiszen a rátermettség és a szakmai siker mértékegysége nem az alapterület vagy a beépített légköbméter.
Kovács Zoltán 1990-ben PERIOD DESIGN néven indított vállalkozása jegyezte a városligeti Globe színház, a nyíregyházi Korona szálló, a Hotel Corvinus Bük Gyógyszálló vagy a TERVKER RT. EGER szolgáltatóházon belsőépítészeti terveit, hogy csak néhányat említsek a jelentősebb költségvetésű épületek közül, miközben kiállító termek, vendéglátóipari helyek, bemutatóterem és divatszalon, sajtcukrászda és vendégház dokumentációja kerül ki a kislétszámú stúdióból.Zolinak jelenleg 2 fiatal munkatársa van Kanozsai Ágnes és Dorcsinecz János, de a team oszlopos tagja még Galkó Júlia és Székely Tamás, valamennyien szakirányú végzettséggel.
Vannak kuriózumok is pl. az 1986-ban a párizsi Eiffel torony első emeletén Magyarországot bemutató kiállítás, vagy 10 évvel később a Közlekedési Múzeumban elkészült „150 éves a Magyar Vasút” című kiállítás és Kovács Zoltán műterméből került ki az Állatkert kiállító terem építészeti terve is. Próbálom kitalálni melyik a kedvenc teremtmény, s belsőépítész ösztönöm azt súgja, ez a XÁNTUS JÁNOS Idegenforgalmi Középiskola lehet. Többször is visszatért ebbe az 1886-ban emelt épületbe. 2002-ben a hajdani kápolnából kialakított könyvtár és az oldalszárny tervezésével, tavaly pedig a Hauszmann szárny rekonstrukciójával készült el. A tanácsterem, előtér, lépcsőház funkciójának újragondolása semmi máshoz nem hasonlítható enteriőröket eredményezett. Falfülkékbe csúsztatott, rejtett világítással kiemelt XÁNTUS féle fotók klónjai lőrésszerűen bevágva a sötét falburkolatba – ilyen a körítő fal kiképzése, míg a berendezést a felújított régi szekrények és régi bútordarabok igényességével vetekedő kereskedelemben kapható, ill. egyedileg legyártott mobíliák összhangja jellemzi. Az alapítványi iskola gondnokának összeállítási rajzot adott a tervező a többrészes tárgyalóasztalról, hogy alkalomhoz, létszámhoz illő más és más formában állíttassék össze. Terjedelmi okok miatt nem írok a kétféle vastagságú kazánlemezből lézerrel kivágott, kissé már art dekos lépcsőkorlát elkészíttetésének történetéről, szakemberek előtt pl. egy zsennyei szinpózionon kiselőadást lehetne tartani belőle. Akárcsak az iskola nagyjait ábrázoló lépcsőházi ablakokról, melynek tábláiban Szőnyi István, Hajós Alfréd, Karinthy Frigyes, Gábor Dénes portréja, tevékenységi köre szolgál Hauszmané és Xántusé mellett a minden ízében, szerkesztési módjában mai grafikai megjelenítés tárgyául. Kovács Zoltán nem veszi el a társművészek kenyerét, viszont pontosan megfogalmazott vízióit mindenáron viszont kívánja látni alkotótársai munkáiban. Hiszen ezekből a részletekből tevődik össze az a kép, ami már az ő művészetére jellemző. Más talán megelégedett volna egy historizáló ólomüveg betéttel, ő azonban azt találta ki, hogy a hagyományos technikával csak egy külső keret készüljön, a mezőben viszont a savmaratott üvegre többszörösen ráégetett festék transzparenciája írja felül a fotómontázs realitását. Szintén ebben az épületben talált egy agyonfestett konzoltakarót. Gipsznek tűnt, de fémes kongásából megállapították, hogy bádogból van a díszítő motívumait már nem is mutató darab. Zoli kérésére fémtisztára kaparták, előkerültek a mustrák, azután restaurátor tanulók patinázták olyanná, hogy a diafragma lemezt borító elem újra a tartószerkezet díszévé válhatott.
Amikor a hirtelen rám zúdult információ özöntől kissé kábultan botorkálok lefelé Kovács Zoltán műterméből a világörökség részének nyilvánított Andrássy útra, rég nem érzett öröm tölt el; megint találtam egy kollégát, aki ezt az örökséget belül őrzi.
Gyürky András
A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2006/4 számában jelent meg.