Archívum - 2009

Csavarga Rózsa nevét a szakmán kívüliek számára „Az év belsőépítésze-2002” díj sajtóvisszhangja tette ismertté, s hogy a kollégák mennyire értékelték ezt a kitüntető címet, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy 2005-ben a Magyar Építészkamara Belsőépítész Tagozatának vezetősége őt terjesztette fel a Ferenczy Noémi díjra, - amit meg is kapott.

Pályaművem a Cella Septichora Látogató Központ, az Ókeresztény temető együttes védőépületének belsőépítészeti kialakítása a 2000-ben Világörökség részévé nyilvánított műemlék csoport bemutatását szolgálja. Az eddig ismert temetői építmények, sírkamrák, fennmaradt falfestmények és több ezer régészeti lelet kultúrtörténetileg is kimagasló jelentőségű.

Kissé szédelegve lépkedek az Andrássy úti bérpalota II. emeleti körfolyosóját elhagyva a lepusztult, sokszorosan elbarmolt, frissen privatizált épület lépcsőházából kifelé. A világörökség egy keskeny szeletét ismertem meg az imént, amikor KOVÁCS ZOLTÁN építész, tervezőművész kollégám több mint 3 órás beszélgetésünk után kikísért műterméből és búcsúzóul még mesélt az új tulajdonos által nemsokára átépítendő házról, melynek egy levert konzoltakaró gipszdíszítését odabenn őrizgeti...

A Ferihegyi repülőtér ajándék-, könyv-, újságboltjaiban az útravalók beszerzésén kívül talán nem csak a belsőépítész szeme látja meg, hogy az enteriőr részleteinek kidolgozottsága és az építészeti térbe történő belesimulás diszkrét eleganciája valamelyik felsőfokú végzettséggel, képességekkel rendelkező kollégájának a műve, ámha nekem tippelni kellene a tervező személyére, aligha Dragonits Márta neve ugrana be, mert én őt az „egyházmüvészek” skatulyájába helyeztem el anno.

Tudjuk nem elegáns gesztus, hogy a neves belsőépítész sikerekben gazdag pályafutásáról szóló rész ezúttal csak fotókról idéződik meg, de ezúttal kizárólag a szakmatörténeti részre kívántunk fókuszálni. Ennek tanulságai tavaly óta, mit sem vesztettek aktualitásukból, mindig tanulságos olvasmány lesz ifjabb, idősebb tervezőművészek számára egyaránt.