Genius loci, avagy a hely szelleme

„Az utóbbi néhány évben a belsőépítészet területén egyre fontosabb szerephez jut a kísérletezés. A szemléletváltozás mögött elsősorban a gazdasági növekedés, a kereskedelem, a szállodaipar és a vendéglátás felfutása áll. Az életmód fogalma egyre nagyobb szerephez jut a fogyasztói társadalmakban, s ezzel összefüggésben a fogyasztás helyszínei az üzletektől a szállodai mellékhelységekig ma már ugyanolyan fontosak, mint maguk a termékek, és szolgáltatások. A vezető világmárkák egészen a legutóbbi időkig azt a stratégiát követték, hogy az építészekkel és designerekkel egységes, a világ minden pontján többé- kevésbé azonos módon megjelenített arculatot terveztettek maguknak Céljuk az volt, hogy üzleteik-ben a vásárlók az egész világon nagyjából ugyanazokkal az anyagokkal, téralakítással és kiegészítőkkel találkozhassanak…

Az utóbbi néhány évben azonban az egységes arculat elvét egy ennél sokkal ambiciózusabb stratégia váltotta fel: az innovatív szellemű marketinges szakemberek ma már inkább egyediségre és a helyi jellegzetességek változatosabb bemutatására helyezik a hangsúlyt… A multinacionális cégek „jól fésült” önreprezentációjával szembeszegülő áramlat a szállodaiparban is tetten érhető. – írja Marcus Fairs a Design a 21. században c. összefoglaló munkájának belsőépítészetről írott fejezetében. /Alexandra Kiadó, Pécs, 2007, p.76-77./

A könyv szerzője állítását illusztrálandó néhány - elsősorban belsőépítészeti szempontból izgalmas- sztárdesignerek által tervezett designhotelt is bemutat könyvében, mint például az Una Hotel Vittorio/ Firenze, 2003. Fabio Novembre/, Hotel Puerta de America /Madrid, 2005. csoportmunka/, Soho House / New York, 2003. Ilse Crawford/, Lute Suites /Amszterdam, 2005. Marcel Wanders/, Semiramis Hotel /Athén, 2004. Karim Rashid/, Hotel Fox /Koppenhága, 2005. csoportmunka/, Hotel du Petit Moulin /Párizs, 2005. Christian Lacroix/, Hi Hotel /Nizza, 2003. Natali Crasset/, Yotel /London, 2006. Priestman Goode/.

Könyvének hiányosságaként azonban felrónám, hogy a fotók között soha nem szerepel olyan kép, amely az elkészült szállodát a környezetében mutatja be. Véleményem szerint ugyanis egy igazán magas színvonalú épületnek nemcsak a külső homlokzatát, hanem a belsőépítészetét is bizonyos fokig meg kell hogy határozza, hol található, és hogy ennek következményeként hogyan tud kapcsolódni az adott környezethez, mert ettől lesz igazán egyedi és eredeti.

Ha a magyar designhoteleket nézzük ebből a szempontból érdekes és sikeres kísérletnek tekinthető a magyar építészek /ifj. Benczur László, és Sugár Péter/ és magyar designerek által tervezett, 2007-ben megnyitott budai Lánchíd19 design hotel. Egyrészt különleges üveghomlokzatával a közelben folyó Dunára reflektál. A homlokzat kritikusai szerint inkább a környező épületek ornamentikájára kellett volna válaszolnia a tervezőknek, de miért ne lehetne a tájjal, adott esetben egy folyóval kapcsolatot teremteni az építésznek és a fények tervezőinek /Szövetség 39 és a Nextlab csapata/. Esti kivilágításban az üveg- homlokzat a Duna hullámaira emlékeztet. A vízzel való kapcsolat tovább folytatódik a szállodabelsőben, ahol az üveghidak hasonló élményt nyújtanak. A víz-elem további megerősítése az is, hogy az építkezés során megtalált Luxemburgi Zsigmond korából származó víztorony maradványait nem temették vissza, hanem az alagsorban, az egyik kis konferenciateremben megtekinthetők. Egy másik teremben az egyik oldalfalon a Vár és a Dunapart „grafittije” látható, melyet a szálloda saját grafikusa Kiss Zsombor készített. Ezek a tények mindenképpen azt igazolják, hogy a tervezők ismerték és értékelték a „hely szellemét” és azt figyelembe vették a tervezésnél. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a Petőfi híd és a Lágymányosi híd közti parton húzódó új, meglehetősen egyhangú épületsor tervezői bizony nem gondolkoztak el az épületek Dunához való viszonyán, pedig tervezhettek volna valami hasonló látványt a homlokzatokra, amely kapcsolódhatott volna a MÜPA esti kivilágításához is. Még nem késő!

Visszatérve a Lánchíd19 design hotel belső kiképzéséhez, az izgalmas megoldások ismét magyar szakemberek munkáját dícsérik. Egyrészt meg kell említenünk Fónagy Dóra és Dávidházi Anna nevét, akik a defo elnevezésű komplex designkommunikációs rendszer segítségével az építészet, a divat, a formatervezés, a vizuális kommunikáció és a szállodaipar összefüggéseit keresve próbáltak egy kreatív stratégiát kínálni a szálloda számára. Ennek a stratégiának az egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása a szobák és apartmanok egyedi, neves külföldi stúdiókból származó székei. Egy jól megtervezett szállodai/vendég-látóipari szék, már eleve sugallja a „Foglalj helyet, helyezd magad kényelembe nálunk!”üzenetét. Nem beszélve arról, hogy a székek további pozitív asszociációkra és kreativitásra adnak lehetőséget. Ezekre a székekre asszociálva a MOME hallgatói nagyon sok humorral és fantáziával minden szoba számára egy-egy képet készítettek. Van olyan szoba, ahol Philippe Starck átlátszó műanyagszéke Hamupipőke üvegcipőjének megfestésére ihlette az egyik hallgatót, míg egy másik szobában ugyanezen designer Victoria Ghost széke egy interaktív sakktáblára késztette az alkotót, amelyen a királynőt a szék sziluettje jelképezi. George S. Sowden tervező Grey Pacific székének háttámlája olyan, mint a régi diakeretek, a falon pedig diafilmek felnagyított változatát látjuk, melyeknek témáját valós emlékek adják. Ross Lovegrove Black Supernatural széke háttámlájának képi párhuzama a falon a mák gubója, illetve a mákszemek Ugyanezen tervező amorf formájú székeire asszociálva interakív célbadobós játék készült a falra egy másik szobában. Valamennyi szoba és apartman egyedivé és különlegessé változik a bennük található szék-kép együttestől. Itt talán csak azt hiányolnám, hogy a székek és a képek vizuális világának egyáltalán nincs kapcsolata a külső környezettel, a Várral és az arisztokratikus budai környékkel, de ez elsősorban abból adódik, hogy a székek nem magyar tervezők munkái. Ilyenkor azért felvetődik az emberben a kérdés, hogy hol vannak a magyar széktervezők, és vajon a befektetők miért nem őket választották.

A székeket kivéve egyébként a szálloda belső berendezése magyar cégek terméke, a belső kiképzés pedig magyar belsőépítészek munkáját dícséri.

Mindez nagy merészségre vall a befektetők részéről, pedig nem szakmai befektetőkről van szó. Jó esetben ugyanis, még ha magyar építésze is van egy szállodának, a belsőépítészeti megoldások esetében legtöbbször divatos és sematikus külföldi trendeket követnek, az pedig csak elvétve fordul elő, hogy egyetemi hallgatók kreativitását és munkáját is igénybe veszik, holott egy ilyen megoldással mindenki jól jár.

A Lánchíd 19 design hotel esetében talán az is fontos tényező volt, hogy az egyik befektető ismert műgyűjtő, akinek vizuális érzékenysége bizonyára eltér az átlagtól, és akinek gyűjteményéből három Francoise Gilot kép is a szálloda belső terét díszíti.

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a többi, hasonló kategóriás, magát designhotelnek valló budapesti szálloda /Design Hotel Marmara, Hotel Alfa Moda Fashion, Continental Hotel Zara, Hotel Regnum Residence, Brody House, Bohem Art Hotel, Art ’Otel, stb./mennyire felel meg az ilyen típusú szállodák követelményeinek, illetve a cikk címében felvetett gondolatnak, t.i az építészeti/táji környezetbe való beilleszkedésnek. Mindez azonban kimerítené ennek a cikknek a kereteit.

Csak érdekességképpen jegyezném meg, hogy manapság ritka dolog, hogy egy szálloda a történelmi helyszínhez illő, magyar nevet válasszon magának. A Lánchíd19 hotel ezt tette, és ennek ellenére vendégkörének 80% -a külföldi!

Egyébként idegenforgalmi szempontból is különleges szállodáról van szó, amely a berlini székhelyű, nemzetközi Design Hotels szállodacsoport tagja. A szállodacsoporthoz mintegy 200 független szálloda tartozik 40 országban a világ minden részén, és valóban csak az építészeti, belsőépítészeti és idegenforgalmi szempontból legigényesebb szállodákat veszik fel a tagok közé.

A szálloda több építészeti, belsőépítészeti és idegenforgalmi díjat kapott. 2007-ben a homlokzatot és az arculatot Magyar Formatervezési Díjjal illetve az épületet a Budapest Építészeti Nívódíjjal jutalmazták. 2008-ban pedig az épület elnyerte a Pro Architectura díjat, valamint a The European Design Awards legjobb Építészet díját, valamint felkerült a Wallpaper és Fortune magazinok Best 50 Business Hotels 2008 listájára.

Így méltán lehetünk büszkék a Lánchíd19 Designhotelre és valamennyi szakemberre, aki részt vett a tervezésben, illetve akik jelenleg menedzselik a szállodát. Hosszú távon pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy Budapest idegenforgalmának megújulása elképzelhetetlen a szállodáknak és a vendéglátóipari helyszíneknek a város történelmi és környezeti adottságaihoz kapcsolódó vizuális megújulása nélkül.

Kovács-Molnár Judit
művészeti író