Visszafogott sokszínűség - Interjú B. Soós Klárával
Pályaművem a Cella Septichora Látogató Központ, az Ókeresztény temető együttes védőépületének belsőépítészeti kialakítása a 2000-ben Világörökség részévé nyilvánított műemlék csoport bemutatását szolgálja. Az eddig ismert temetői építmények, sírkamrák, fennmaradt falfestmények és több ezer régészeti lelet kultúrtörténetileg is kimagasló jelentőségű.
Egy zömében földfelszín alatti építménnyel (vezető tervező dr. Bachmann Zoltán) szétválaszthatatlan egységet képező, ugyanakkor teljesen szuverén munkával nyerte el B. Soós Klára méltó jutalmát, melynek bemutatására maga az alkotó vállalkozott.
Pályaművem a Cella Septichora Látogató Központ, az Ókeresztény temető együttes védőépületének belsőépítészeti kialakítása a 2000-ben Világörökség részévé nyilvánított műemlék csoport bemutatását szolgálja. Az eddig ismert temetői építmények, sírkamrák, fennmaradt falfestmények és több ezer régészeti lelet kultúrtörténetileg is kimagasló jelentőségű. A 3. századi pogány rítusoktól a 4. sz-i keresztény temetkezési hagyományokig az ókeresztény építészet születéséről tanúskodik. Sokszínűségét mutatja, hogy a korszak szinte minden szakrális épülettípusa jelen van itt.
Korábban is tudtak az itt rejtőzködő értékekről a régészek, egy kevéskét az érdeklődők is megtekinthettek belőle.
A Cella Septichora végső feltárása 2004-2006 között szinte párhuzamosan folyt a tervezéssel. Topográfiai helyzete, méretei révén, annak középpontjaként lehetőséget kínált a látogató központ információs centrumává alakítására. Koncepciónk a már korábban is látogatható és az újonnan feltárt sírkamrák és műemlékek földalatti átjárhatóságának megteremtése volt. Célunk, hogy a látogató az építménybe érve egy ókeresztény nekropolisban érezhesse magát. Fontosnak ítéltük, hogy a közönség számára egyértelművé tegyük, az egykori térszinten – azaz a valamikori napszinten – áll. A födém átláthatóságával visszaadtuk a földalatti térnek az g látványát, kapcsolatot teremtve a később épült barokk épülettel, a dómmal, illetve a külső épített környezettel. Az üvegfödémen átvezetett gyalogos – illetve gépkocsival is járható hidakra funkcionálisan is szükség volt, ezek kereszt formája is a hely szakrális voltát szimbolizálja.
Mit tehetett ehhez hozzá a XXI. sz-i minimalista enteriőr képzés?
A belső tér kialakítása rendkívül visszafogott tervezői magatartást követelt. Ez az anyag és színhasználatban így nyilvánult meg: A padozaton horganyzott acéljárólap és beton járófelület öntött ipari bevonattal. Nyersbeton a falfelületeken, üveg mellvédek a galérián és a lépcsőn. Az optikai üvegszálbetétes fényáteresztő üvegbeton a bejárati kapunál jelenik meg, melynek tervezője, kivitelezője, a szabadalom tulajdonosa Losonczi Áron. Belsőépítészeti burkoló anyagok falfelületeken, ajtók borításain, továbbiakban a bútorzatokon is megjelenő kőnemű, magas kopásállóságú Corian, un. homogén lap, fekete, fényezett kivitelben. A bejárati folyosóra fűzött mosdó helyiségek egyedi tervezésű, sötétszürke Decopon borítású válaszfalak és ajtók beépítésével készült.
Egy ilyen fajta feladat rengeteg egyeztetést, talán kompromisszumokat is követel.
A tervezés során megtapasztalhattuk az igazi csapatmunkát. Köszönet illeti a társtervezőket, és a fiatal, részben még DLA hallgatók közreműködését. Kiemelt tiszteletet és köszönetet érdemel az egész létesítmény megvalósulását fáradhatatlanul irányító, vezető építészünket, Dr. Bachmann Zoltánt. Továbbá köszönettel tartozom egykori mestereimnek, Jurcsik Károly, Jánossy György és Németh István tanár uraknak a Dr. Pogány Frigyes rektori működése alatt nyújtott nívós oktatási munkájukért.
Alkotói magatartás, hitvallás?... bár a fentiekből már kikövetkeztethető.
Mindenek előtt jó tudni, hogy a tervezői munka eredményeként születendő mű nem az alkotóról, hanem a feladatról szól, sosem öncélú. Új megbízás új feladat-meghívás egy nagy partira. Óriási játszma a feltárás, a megismerés minden izgalmával. Az alkotás folyamatában a megvalósításhoz vezető út azonban nemcsak örömteli, gyakran küzdelmes, miközben nem téveszthető szem elől a cél, keresni és rátalálni az optimális megoldásra. Számomra az alkotás folyamata egy más állapot, míg a kép, a koncepció összeáll. A társtervezői egyeztetések nyomán nemcsak konkretizálódik, le is tisztul. Megszületik a forma, ami szerkezet nélkül nem álmodható meg, méginkább nem realizálható. A forma pedig anyagfüggő, és az összes tényező a minden szempontbóli jobb megfelelést szolgálja. Megtapasztaltam és vállalom nagy mestereim tanítását, az építészeti igazságot: az anyag – szerkezet – funkció – forma egységét. Minden munka más hullámhosszon való hozzáállást jelent, szükségképpen más arculattal. A szakmagyakorlás csapatmunka, építészekkel és társalkotókkal együtt, melyben a karmester az építész.
A Cella Septichora márcsak a mostani díj miatt örökre emlékezetes marad, de az eddigi életműben is több csúcspont lehet.
Nagy kihívást jelentett a pécsi Kálvária dombon a Somogyi pincészet, melynek három pinceágában mintegy 170000 palack tárolásának módját kellett megtalálni. A belsőtéri kialakításánál a téglával boltozott terekben téglával burkolt vasbeton polcok jelentették a megoldást. Lábazatba és téglapillérekbe rejtett, alacsony hőleadású világítótestek a palackok átvilágításával, különös hangulatot árasztanak a pécsi cirfandli és villányi vörös és rosé különböző árnyalataival. A borkóstolóban szerencsés természeti adottságként meghagytuk a bejárattal szemközti natúr mészkőfalat, takart reflektorokkal kiemelve annak szépségét. A tulajdonos – üzemeltető Somogyi Tibor és vendégei egyaránt szeretik ezt a pincét, nekem megbízások sorát hozta ez a munka.
Merre tart a szakma? Néhány kolléga nem nagy jövőt jósol neki.
Talán a helyére kerül a társadalmi köztudatban, talán felfelé ível, bár ami a munkaellátottságot illeti, dekonjunktúra idején kritikus időszak tapasztalható. Ez vidéken még fokozottabban érezhető.
Egykori tanítványaitól tudom, hogy örömmel látogatták óráit.
Hivatásommá válik lassan az építészeti alkotómunka mellett a tanítás. 9. éve oktatom egyetemünk Építészeti ismeretek Tanszékén a „Belső terek építészete” c. tantárgyat. Nehezen vállaltam el, de nagyon megszerettem. Jó az okos, érdeklődő fiatalok között lenni. Komoly eredményként értékelem a már végzett hallgatók visszajelzéseit, egy-egy telefon, személyes találkozás során jó hallani a pályán elért sikereikről, melyeknek így közvetve és is részese lehetek. Ma már egykori tanítványaim tanársegédek, kollégák a belsőépítészeti konzultációk egy részét átvették. Sokan a DLA cím jogos használói lettek. Gyakran és szívesen dolgozom néhányukkal közös munkán is.
Végezetül, van pécsi titok?”Az év belsőépítésze” díjat tavaly is itteniek hódították el. A győztes páros egyik tagja Rádóczy F. László és felerészben pályaművük is pécsi kötődésű. Talán nem a véletlen műve, hogy csupa Budapesten alkotó kolléga után kétszer egymást követően ebbe a dél-dunántúli városba került a fenti díj, mint ahogy az sem, hogy miért épp Pécs nyerte az Európa Kulturális Fővárosa rendezvényért folyó ádáz csatát.
A hagyományok a kulturális örökség évszázadok – sőt évezredekben mérhető, de az egyetem és a sok forrásból táplálkozó művészeti élet bizonyára hatással van az itt élők kreativitására, a 2010-ben remélhetőleg megrendezésre kerülő „világraszóló” eseménnyel azonban még nem büszkélkednék.
Szeretném ha az eredeti tervek minél kevésbé szűkülnének, s ezekhez Önnek is köze lenne! Köszönöm válaszait: Gyürky András - belsőépítész
A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2008/2 számában jelent meg.