Snopper Zsuzsa belsőépítészete
Egy kiállítás, látogatás a műteremben, vagy az elkészült mű megtekintése elkerülhetetlen tartozéka a ráismerés és továbbadás folyamatának, még ha a kutakodás első tíz percében olyan érzés ejt kétségbe, mint amilyet mondjuk Szécsi Pál érzett volna ha Kodály Zoltánnal folytat értekezést a Film Színház Muzsika című lap számára.
Aki világhálón belsőépítész kollegák honlapját böngészi, rendszerint párszavas biográfia után hosszú felsorolást talál megvalósult vagy csak tervben létező építészeti, enteriőr- és bútortervezési munkákról, oktatásban, szakmaelméleti területen végzett tevékenységről, elért eredményekről, díjakról. Fontos és megkerülhetetlen részei ezek az életmű bemutatásának és nagy segítség annak, aki figyelemfelkeltés céljából ragad tollat, de az adathalmaz mögötti lényeg feltárásában legfeljebb egy másoktól kölcsönzött mottó, esetleg rövid ars poetica jön le a képernyőről. Egy kiállítás, látogatás a műteremben, vagy az elkészült mű megtekintése elkerülhetetlen tartozéka a ráismerés és továbbadás folyamatának, még ha a kutakodás első tíz percében olyan érzés ejt kétségbe, mint amilyet mondjuk Szécsi Pál érzett volna ha Kodály Zoltánnal folytat értekezést a Film Színház Muzsika című lap számára. Szándékosan választottam profánnak tűnő hasonlatom alanyául klasszikusokat, hiszen a maguk műfajában immár valamennyien azok, beleértve a mára szerteburjánzó bulvármédia egyik csendben kihalt ősét is. Vissza azonban Snopper Zsuzsához és a személyes adatokhoz.
Szegeden született és ott végezte középiskolai tanulmányait a Tömörkény István Iparművészeti Szakközépiskolában, ahol a díszítő-szobrász szakon érettségizett, majd következett a Magyar Iparművészeti Főiskola a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jogelődje, ahol belsőépítész-tervezőművész diplomát szerzett. 1978 – 1988 között az Általános Épülettervező Vállalatnál gyakorolta a szakmát, s ’89-től lett szellemi szabadfoglalkozású művész. 1998-ban megalapította a Snopper Design Bt. Belsőépítészeti Irodát, ennek keretén belül folytatja ma is az enteriőr és bútortervezést, közben több éven át tanított bútortörténetet és lakberendezést, szakcikkeket publikál. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, két cikluson át a Belsőépítész Választmányának, szinte állandó résztvevője a zsennyei BOT-on folyó munkának, s ugyan csak tagja a Magyar Építész Kamara Belsőépítész Tagozatának, valamint a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének. 1980 óta folyamatosan vesz részt csoportos és egyéni kiállításokon, legutóbb az Iparművészeti Múzeum két igen rangos tárlatán – a Craft & Design-on illetve a Folytatni a teremtést – Magyar élő építészet – mutatott be műveiből.
Főbb munkáinak felsorolását az 1979-es Százhalombattai Edzőcsarnokkal kezdem, mely rögtön Nívó díjat hozott a tervezőnek – ezt 1984-ben is megkapta az Üdülőhelyi klubbért, melyet Bükfürdőre készített. A Vas-megyei településre többször visszatért, 2001-ben a Fedett fürdő és előcsarnok bővítésén, 2002-ben a Rekreációs park – Élményfürdő tervein dolgozott, mindkét esetben Károlyi István építésszel. Elnézést hogy az 1981-es Clasp 120 férőhelyes óvoda, az 1994-es Budapesti Szent István király Zeneművészeti Szakközépiskola - Többcélú terem, valamint a családi házak építésztervezőinek nevét elhagytam a felsorolásból, a társművészek sorából azonban kihagyhatatlan Kádasi Éva, aki a porcelánbetétes bútorok mintakollekciójának elkészítésében aktív közreműködő volt. Keze munkája a frontlapokon, fiók előlapokon, fogantyúkon látható. Snopper munkamódszerének alaposságára jellemző, hogy nem egy kósza ötletéhez keresett az adott anyaggal foglalkozó iparművészt, akinek részvételével 2004-ben azután valóssággá vált a porcelánbetétes bútor, hanem előtte egy évvel ilyen címen tanulmányt írt a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásának megszerzésével.
2007-ben a MAOE alkotói pályázatán az egyik díjazott a „FLÓR” elnevezésű szék lett, elkészült ennek és karosszék változatának prototípusa is 2008-ban. Snoppernek van még egy mostanában megvalósult karosszéke, ennek esztergált karfabetét pálcái éppúgy, mint a „FLÓR” székek lapelemeiből kivágott mintázat a népművészet eleven hatását mutatják. Persze ez nem a reneszánsz, a barokk, vagy a szecessziós formakincs valamiféle szürrátétként történő felhasználását jelenti, a dolog lényege az arányrendszer és a formaalakítás megértéséből adódik, s ennek jegyében alakulnak a modern otthonok méreteit figyelembe vevő tároló bútorok, vitrinek, könyvespolcok. Snoppernél a lábazat, a keretelemek és a pártázat a történeti bútorstílusok szerves folytatásaként, de nem pusztán díszítő funkcióval, legkevésbé formai másolatként keretezik a racionális tartalmi részeket. Az, amit én a minimalizmusba oltott art-deconak érzek épp azért vált ki heves ellenkezést a bútorszakma történetébe magát évtizedek alatt beleásó szakemberből, mert az utóbbi stílus felületborító díszítettségének nincs köze a korábban felsoroltakhoz. Igazát sebtében előkapott forrásértékű művek rendre a megfelelő helyen történő felütésével bizonyítja, s én a hirtelen rám zúduló tudásanyagtól kissé kábán már csak azon töprengek, miért is nem pártolja valamely arra illetékes intézmény az ennek ellenére képben és szövegben szép lassan gyűlő anyag mielőbbi közkinccsé tételét.
Külön tanulmányt érdemelne Snopper Zsuzsa enteriőrteremtő munkásságának elemzése is, mely családi ház léptékben épp oly nagyvonalúan kezeli a teret, mint amikor a nagyközönség részére tervez egészségügyi, vendéglátóipari, vagy kulturális létesítményt. Pillanatnyilag érjük be a Kalocsai Kamaraszínház – Mozi nézőteréről készült képpel, s gyönyörködjünk a felcsúti Puskás Labdarúgó Akadémia különféle részleteiben, köztük a Makovetz Imre vezető építész tervezte kollégiumi épületben, mely talán majd egy következő cikk témája lesz Lelkes László fotóival illusztrálva.
Gyürky András
belsőépítész