Rejtőzködő értékek – megújuló formakincs, Horváth Péter Kornél belsőépítészete
Ma, amikor a szellem alulfoglalkoztatott munkásai is inkább a szűkös, de a jövő évihez képest legalább biztos előrehozott nyugdíj menedékét választják, Kornél a magántervezői gyakorlattal „elveszített” éveket pótolja.
Horváth Péter Kornél szakmai életútja a ’70-es évek második felében indult és egyre tovább bővül.
Ma, amikor a szellem alulfoglalkoztatott munkásai is inkább a szűkös, de a jövő évihez képest legalább biztos előrehozott nyugdíj menedékét választják, Kornél a magántervezői gyakorlattal „elveszített” éveket pótolja. Az AREX fm Kft. munkatársaként, főleg a BÁV Zrt-nek dolgozik ugyanazzal a szakmai alázattal és elkötelezettséggel, mint fiatalabb éveiben. Ökonómikus, etikus, lendületes belsőépítészetet művel a kezdetek óta. Természetesen az ő pályája is szakaszolható, stílusáramlatok, divathullámok már csak megrendelő igényei miatt is hatnak a tervezőkre (hacsak nem monomániásan önmagukat ismételgetik) - bizonyos anyagok, szerkezetek, technológiák használata pedig inkább a korra, mint az alkalmazóra jellemzőek.
Ha ebből a szempontból vizsgáljuk Horváth P. Kornél munkásságát, a ’70-es – ’80-as évek fordulóján a barnára pácolt tölgyfurnér, világos tapéta, sötét sky illetve velur kárpit, szürkésfehér, vagy vörös márvány burkolat, sárga-vörösréz és nikkelezett fémborítások, erőteljes korlátok, ötvös- üvegtervező társművész alkotta hangsúlyos tömegű csillárok időszaka az igényes közforgalmi terek designjában. Ezek a jegyek mindegyike fellelhető a Szegedi Somogyi Könyvtár és Csongrád-Megyei Levéltár belsőiben, melynek terveit Reinhardt Ágnessel készítették, Vermes Zoltán építész feldolgozói segítségével. Munkájukat 1984-ben a Állami Nivó-díjjal jutalmazták. A Rerrich Béla tervezte Dóm tér igen exponált helyen lévő sarok telkére Pomsár János és Péterfia Borbála által emelt ötszintes épület az építészeknek Ybl-díjat hozott.
Igazi csapatmunka folyt ott sok apró szakmai bravúrral. A belsőépítésznek jelentős szerepe volt abban, hogy sikerült áttelepíteni, és az épületen belül elhelyezni egy emlékkönyvtárat. A darabjaira szedett polcokat mentesítették a kártevőktől, kijavították, lefestették, újra flóderozták és új helyükön felállítva, visszahelyezték rájuk azokat az ősnyomtatványokat, amelyeket úgy lehet a folyosóról látni, mintha a régi Somogyi ablakán tekintenénk be. Időszakonként az érdeklődő civilek is beléphetnek a 3 traktusú térbe, ahol egyébként csak kutatók dolgozhatnak külön engedéllyel.
Horváth Péter Kornél a könyvtári és irodaszárnnyal, a klub övezettel és a reprezentatív előcsarnokkal önállóan foglalkozott. Erőt sugárzó gránit korláttartó oszlopok, masszív fémcsövek, kandelábertartók, karakteresen formált álmennyezeti lamellák, falburkolatok, ívelt vonalú bútorozás a jellemzői nemcsak ennek az enteriőrnek, de az ebben az időszakban tervezett egyéb munkáinak is. A délalföldi városnál maradva a Kárász utca elején meg van még a Képcsarnok Galéria, persze kissé átfazonírozva. Hamar elkoszolódó, de olcsón lecserélhető kresvászon került a tölgy furnérozott barnára pácolt falburkolatra, a hasonló kialakítású egyedi lamellás álmennyezet helyére szabvány gipszkarton lapok, közepükben halogén izzókkal. Így aztán szépen csillog-villog a sok bizsu, mert hát a galéria zsűrizett képei, szobrai, iparművészeti tárgyai közé a magas bérleti díj miatt be kell engedni a kommerszet. Mindenesetre a süttői vörös mészkő itt-ott kitöredezett eredeti padlóburkolatának hibáit a tulajdonos, vagy a bérlő kijavíthatta volna a legutóbbi felújítás (lerombolás során).
Kicsit arrébb, a Kárász utca közepéről eltűntek a bundák a volt szőrmeszalonnal együtt. A Klauzál téri műemlék épületbe parfümériát tervezett Horváth, a boltívekbe szerkesztett diófurnérozott polcokat, már ami megmaradt belőlük, átmázolták, kölnik, kozmetikumok helyén most sütemények illatoznak. Az Oskola utcai Malév iroda is elszállt, minden pultjával, bútorával velur borításával együtt. Kornél itt kiszabadított és a picinyke tér közepén hagyott egy öles kövekből rakott régi pillért, ezt csak azért nem likvidálta az elektromos kütyüket árusító új vállalkozó, mert nélküle összedőlne a szegedi nagy árvizet is túlélt házikó. Néhány éve még állt az 1981-ben átadott Óra- Ékszerbolt az Árpád téri passzázs sor legszélső pavilonjában. Erőteljes hullámvonalak a bordó színű velurral borított mennyezet-plasztikán és a többrétegű oszlopburkolaton – finom plaszticitás az ívesen tagolt pultok frontfalán. Fehérre dukkózott távtartó lapok szűrték, takarták ki a spot lámpák direkt fényét. Korának jellegzetes enteriőrjére volt példa ez a szaküzlet, ma már csak fotóját láthatjuk. Kicsivel odébb vagyunk már ennél a stílusnál, de éreztek ilyesmit elődeink a szecesszióval és a csőbútorokkal kapcsolatban is.
És most egy fordított irányú változás. A Dugonits tér sarkáról eltűntek a képek és a bútorok. Ezt, mint rendszeres Bizományi Áruház látogató nagyon sajnálom, a cég keretén belüli zálogház funkció kevésbé vonz. Kornélnak azonban feladatot adott az erősen lepusztult hodály átalakítása. Az eklektikus portált felújíttatta, és nem rögtön a nyílászárók tetejéről indította odabenn az adminisztrációs részek felé lelépcsőző álmennyezetet. Az ügyfélforgalmi rész felett még élvezhető az a belmagasság, amit hajdan kávéházakban szokott meg a polgár. A laminált lapból készült pultsort ezüst élfólia csík tagolja vízszintesen, a lábazaton ugyanilyen színű dekoritlemez fut végig. Ez már egy másik kor, másik stílus más anyaghasználat. A Budapesti Központi Zálogfiók Csarnok téri épülete szintén ilyen hangulatú, csakhogy itt tellett ABS díszcsíkokra a bemart felületeken, sőt a könnyen sérülő felmosásnál tönkre menő lábazat 0,8 mm vtg. szálcsiszolt rozsdamentes acéllemezből készült. Nehéz eldönteni, hogy a teljesen letisztult térformálású zálogfiók, vagy a cég Csalogány utcai székházánál ugyanezekkel az anyagokkal, csak szélesebb gesztusokkal létrehozott fogadótere tetszik-e jobban s húsz év múlva – ha fennmaradnak – mit érzünk bennük akkor épp divatjamúltnak. Az ovális alaprajzú üvegvitrin biztosan ékes példája lesz a XXI. sz. korai bútorművességének, viszont a hasonlóan elegáns és könnyed, félköríves recepciós pult ugyanabban a fogadótérben már az első profilváltás során megsemmisülhet. A mobília, még ha látszólag egy ilyen törékeny ám súlyos tárgyról is van szó, a fennmaradás szempontjából mindig előnyt élvez a beépített bútorokkal és más enteriőrképző elemekkel szemben.
Mostanában az a trendi, hogy a hálózattal rendelkező cégek arculattervet készítetnek a belsőépítésszel, aki utána ezt az irányt követi a társművészekkel együtt. Horváth P. Kornél a Zalavölgye Takarékszövetkezet számára kidolgozott projektet Zalaegerszegen, Zalaszentgróton, Bagodon, Csonkahegyháton és Egerváron alkalmazta a bankfiókoknál. Más itt a stílusa, pedig hasonló anyagokat, léptéket és színvilágot alkalmazott, mint a BÁV-os munkáknál, vagy mint a technós, metálos hangulatú Mintapostánál a Bp.-i XX. kerületi Nagy Sándor József utcában. Pesterzsébeten kulturális megbízatáson is dolgozott. A Gaál Imre Galéria koncepciója és a galambszürke elegancia 20 év alatt sem kopott meg, ott a jó gazda gondosságával használják és őrzik a kiállítóteret. Ellentmondásosabb a helyzet a Csók Galéria bemutatóterménél, maradjunk hát két mondat erejéig még az előző helyen. A tolóajtókkal leválasztható, tekintélyes méretű tereket többféle világítóeszközzel látta el. A sokszínű kiállított művek egy neutrális háttér előtt érvényesülnek legjobban. A nyílászárók, képakasztó frízek kőris borítására felvitt szürke nitrószóráson átdereng a lamináttal soha össze nem téveszthető fa erezete.
Míg ebben az enteriőrben a negyed és félkörívek a neó-stílusok nyugalmasabb változatával felelnek az épület külső zaklatottabb eklektikájára, addig a Párizsi udvar kicsike OTP Fiókjában egészen más történet zajlott le. Schmahl Henrik buja keleties formakincsű építészete adekvát folytatást kívánt. A vészesen szűkülő kettős tölcsérszerű terecske használhatóságára kitűnő alaprajzi megoldást talált, amit pedig a funkcionális megfelelés alapvető követelményén túl a sárgaréz csövek konzollá, térelválasztóvá, korláttá és bútorrá formálásával elért, eljátszott itt Horváth, méltó kiegészítése az építész művének. Tanulságos és minden szempontból jó példát mutat (sajnos ez is már csak fényképről) annak a tervezőművésznek, aki hasonlóan karakteres építészeti architektúrához kíván hozzátenni.
Külön fejezet lehetne egy hosszabb tanulmányban a vendéglátóipari létesítmények számbavétele. Ezekből is csak kettő említésére szorítkozhatunk. A korai munkák közül a Vasmacskát a későbbiekből a Clifton sörözőt ajánlom a nemcsak gasztronómiai élményekre vágyóknak. Az óbudai vendéglőben, a sötét hátterekben megvillanó hajófenék hangulat fogott meg. Pedig a földszinten vagyunk, a színes ólomüveg ablaktáblák egy átriumra engednének kilátást. Az utóbb épült, de máris nevet – profilt váltott sörbár a Batthyány utcában, egy szuterénben alakult spanyol étteremmé. A belső szerencsére nem sérült, csak a narancssárga falfestéssel kívánták mediterrán jellegűvé tenni a helyiséget, melynek színpompás lejárata egy vidám hely ígéretével csábítja a betérőt.
A nagyrédei borkóstoló terem, Sydney apartment hotel halljának bemutatására itt már nincs lehetőség, de érdemes lenne azokat is megnézni.
Gyürky András
belsőépítész
A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2008/1 számában jelent meg.