A csend visszhangja - “Az év belsőépítésze 2008”-ban Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár
A testvérpár az evangélikus egyháznak teremtett új hajlékot Szentendrén. imaházat és lelkészi hivatalt magába foglaló lakot terveztek a festőinek mondott Duna parti településen. A díj tehát nemcsak a 2004 augusztusában felszentelt templom enteriőrjeiért adatott, a szakrális tér belsőinek berendezési tárgyainak tervezése egy időben zajlott az épületegyüttesével, s attól elválaszthatatlanok. S hogy miként jöhetett mindez létre?
Van szakmánkban egy díj, melyre egyre többen áhítoznak, s ezért mind nehezebb megszerezni azt. Elnyerése nem a pályázati anyag komplexitásán, a prezentáció szépségén, még kevésbé a tervezőművész korábban megszerzett tekintélyén múlik, hanem azon a többleten, mely a nehezen összehasonlítható, a belsőépítészet más-más szegmensét feltáró műalkotások egyikét valamilyen oknál fogva a többi fölé emeli. ,,Az év belsőépítésze” címet és a velejáró díjat Laki Pál alapította, fia Laki Péter a Laki Zrt. mostani elnök vezérigazgatója tavaly már tizenegyedik alkalommal adta át. A cég vezetése sohasem az üzleti érdekét, vagy egyéni ízlésvilágát preferálta, csupán a szépséget. Ennek dicséretéről a megnyitó beszédben szó esett, s arról is, hogy a szépség nem feltétlenül drága, az esetleges plusz kiadások később bőven megtérülnek, a csúnya viszont hosszabb távon mindig rossz üzlet. A mostani gazdasági válság mindenütt érezteti hatását, a belsőépítészeknek is új utakat kell keresni, ez lehet a modulok tervezése. Variálhatóságuk a szakma művészeinek kezében garanciát jelentene olyan területeken, ahol ma, rettegve az egyedi tervezés és kivitelezés anyagi terheitől, nem alkalmazzák őket.
Visszaidézve a díjátadás pillanatait,a Laki Kereskedelmi Központban rendezett ünnepség meghívottjai kiállítva láthatták a korábban elbírált anyag egészét. A Finta József vezette zsűri ritkán tapasztalható egységben hozta meg döntését, valamennyiüket megérintette a díjnyertes terv térré formált csendje. Az a belső csend, melyre a minket körülvevő világban, annak hiánya miatt egyre inkább vágyunk. Ez az igény helyezte Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár művét a többiek elé, még ha azokban esetenként nagyobb technikai bravúrokkal, csillogóbb kivitelben voltak megoldva ilyen összetett funkcionális problémák.
A testvérpár az evangélikus egyháznak teremtett új hajlékot Szentendrén. imaházat és lelkészi hivatalt magába foglaló lakot terveztek a festőinek mondott Duna parti településen. A díj tehát nemcsak a 2004 augusztusában felszentelt templom enteriőrjeiért adatott, a szakrális tér belsőinek berendezési tárgyainak tervezése egy időben zajlott az épületegyüttesével, s attól elválaszthatatlanok. S hogy miként jöhetett mindez létre?
Valószínűleg elege lehetett a helyi főépítésznek a történelmi belváros házainak léptékét szolgaian másoló, arányrendszerének mélyebb összefüggéseit fel nem táró klónjaiból. Frissebb szellemű, ám hivalkodás mentes épületet kívánhatott, amikor pályázatot írt ki a frekventált helyen lévő telek beépítésére, az egyházi rendeltetésű épületegyüttes megtervezésére. De lehet, hogy előírások kötelezték erre, mindenesetre a meghívásos pályázat nyertesi a túl nagy szakmai múlttal az idő tájt bizonyosan még nem rendelkező Kocsis testvérek lettek, aki mint láthatjuk halmozták sikereiket e lehetőség megragadásával.
A helyszín a HÉV állomástól a főtér tekergő turista hadiút és a Bükkös patak metszéspontjában van, a vízparti gyalogsétány és egy felé hegyesszögben közelítő utcácska torkolatában. Pici és amorf, mint erre felé valamennyi, csak mind máshogy. Leginkább egy békebeli, kevésbé puccos kocsmát tudnék rajta elképzelni, de mit szólna ahhoz a környék, a konkurencia meg az ÁNTSZ? Fölfelé nem lehet terjeszkedni, e város részben a földszint plusz egy emelet a maximális beépíthetőségi magasság, onnan kezdve viszont minden az égíek kompetenciájába tartozik. Arra felé nyitott Kocsis Barnabás és öccse Gáspár. Csak két példa rá. A templom oromfalából méternyire sem előrehúzott apszis lapos tetején a láthatatlan síküvegen át árad a fény a szentélybe. A másik. A szarkofág alakú imaterem tömegéhez a harangtorony egy kis híddal kapcsolódik. A karcsú építmény oldalait horizontálisan és vertikálisan felhasították, a keresztforma így a toronysisak alatt jelent meg. Mindez nem formai játszadozás, hiszen a jelet kialakító motívumot jól látható acélgerendák alkotják, melyek nemcsak a sisakot, de a harang súlyát is hordozzák.
A templomot az építkezés helyszínére szállított, ott hasogatott és fugázó anyag nélkül rakott szürke kőburkolat borítja, tetejét természetes pala. Egészen másképp fest a kétszintes lelkész lak. Nagy ablakos világos vakolatú falai fölött szélesen kiülő eresz látható, alacsony lejtéssel rakott vörös cserépfedéssel. Miközben a szakrális tér funkcionális tartalma okán teljesen elkülönül formálásában, anyaghasználatában, színezésében az épületegyüttes többi részétől, ugyanakkor mégis szerves egységet alkotnak. Ez leginkább az északi homlokzaton figyelhető meg. A lelkészi hivatal, s a gyülekezeti terem szinte ráfonódik az imaterem oldalára. Utóbbi kettőt csupán egy teljes szélességében felnyíló tolóajtó szeparálja, de az igényes tervezői munka vonzerejének is köszönhetően az egyre sokasodó gyülekezet ezt többször templomtérként használja. Mint ha csak egy Oldalhajó lenne. Sor kerülhet még arra, hogy ennek tetején építik meg az új gyülekezeti termet. Ha anyagilag tovább erősödik az egyház, a karzatra orgona kerülhet, a kórus részére pedig lépcsőzetes emelvény, hogy az istentisztelet látványából ők se legyenek kirekesztve.
Előrejőve a mellvéd faláig, csodálatos kép tárul elénk. A monolit beton koporsófödém matt festése, az oldalfalakon a velencei stukkó márványszerű csillogásával hozza vissza a kékségnek ugyanazt az árnyalatát, mely azután a szentély fölött beleolvad az ég színébe. Borovi fenyőből készült a berendezés, a falba süllyesztett lámpasorok súroló fénye szinte felgyújtja a padok, székek, pulpitus, szószék, keresztelőtál tartó és az oltár fájának vöröseit. A mészkő előlapú oltár mögött egyetlen karcsú laposacél kereszt feketéllik, élei szándékoltan őrzik a lángvágó okozta sebeket. Talán a karzat fölötti, Jávor Piroska festőművész által tervezett kör alakú színes üvegablak a 'rozetta',a templom egyetlen dísze, a szépség inkább a mívesen kidolgozott részletekben lakozik. A földbarna kő padló egyetlen lépcsőfokkal emelkedik meg a szentély előtt, repesztett hatású, sárgára színezett műkő lapokra lépünk a templom udvarán. Amint bezáródik mögöttünk a minimalista stílusú, áttört fémkapu, az imaház előtti terecskén még a macskakövet koptathatjuk, aztán persze jön az össze-vissza foltozgatott aszfaltjárda.
A fiúk műterme alig öt percre van innen. Míg odaérünk, megtudom a fiatalabb testvérről, Gáspárról, hogy kitanulta a húrospengetős hangszerkészítő szakmát, mielőtt diplomát szerzett volna az Iparművészeti Egyetemen. Bátyja, Barnabás négy évvel korábban járt oda, elvégezte Reimholcz Péter keze alatt a mesterképzőt, majd az Építész Kamara mesteriskoláját is. Közben egy kétszintes épületcsoporttal körülvett teresedéshez érünk. A telep házait a testvérpár édesapja, Kocsis József tervezte. Az ismert csigaházas emblémájú fémlapot pillantom meg a bejárat falán. Felirata: „Az év lakóépülete - l983”. Negyedszázaddal később, ,,Az év belsőépítésze - 2008” cím ide került. Az almák igazán nem estek messze fájuktól.
Gyürky András belsőépítész
Fotó: London Katalin
A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2009/2 számában jelent meg.