Hiding values – renewable design, works of Péter Kornél Horváth interior designer

Horváth Péter Kornél szakmai életútja a ’70-es évek második felében indult és egyre tovább bővül.
Ma, amikor a szellem alulfoglalkoztatott munkásai is inkább a szűkös, de a jövő évihez képest legalább biztos előrehozott nyugdíj menedékét választják, Kornél a magántervezői gyakorlattal „elveszített” éveket pótolja. Az AREX fm Kft. munkatársaként, főleg a BÁV Zrt-nek dolgozik ugyanazzal a szakmai alázattal és elkötelezettséggel, mint fiatalabb éveiben. Ökonómikus, etikus, lendületes belsőépítészetet művel a kezdetek óta. Természetesen az ő pályája is szakaszolható, stílusáramlatok, divathullámok már csak megrendelő igényei miatt is hatnak a tervezőkre (hacsak nem monomániásan önmagukat ismételgetik) - bizonyos anyagok, szerkezetek, technológiák használata pedig inkább a korra, mint az alkalmazóra jellemzőek.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk Horváth P. Kornél munkásságát, a ’70-es – ’80-as évek fordulóján a barnára pácolt tölgyfurnér, világos tapéta, sötét sky illetve velur kárpit, szürkésfehér, vagy vörös márvány burkolat, sárga-vörösréz és nikkelezett fémborítások, erőteljes korlátok, ötvös- üvegtervező társművész alkotta hangsúlyos tömegű csillárok időszaka az igényes közforgalmi terek designjában. Ezek a jegyek mindegyike fellelhető a Szegedi Somogyi Könyvtár és Csongrád-Megyei Levéltár belsőiben, melynek terveit Reinhardt Ágnessel készítették, Vermes Zoltán építész feldolgozói segítségével. Munkájukat 1984-ben a Állami Nivó-díjjal jutalmazták. A Rerrich Béla tervezte Dóm tér igen exponált helyen lévő sarok telkére Pomsár János és Péterfia Borbála által emelt ötszintes épület az építészeknek Ybl-díjat hozott.

Igazi csapatmunka folyt ott sok apró szakmai bravúrral. A belsőépítésznek jelentős szerepe volt abban, hogy sikerült áttelepíteni, és az épületen belül elhelyezni egy emlékkönyvtárat. A darabjaira szedett polcokat mentesítették a kártevőktől, kijavították, lefestették, újra flóderozták és új helyükön felállítva, visszahelyezték rájuk azokat az ősnyomtatványokat, amelyeket úgy lehet a folyosóról látni, mintha a régi Somogyi ablakán tekintenénk be. Időszakonként az érdeklődő civilek is beléphetnek a 3 traktusú térbe, ahol egyébként csak kutatók dolgozhatnak külön engedéllyel.

Horváth Péter Kornél a könyvtári és irodaszárnnyal, a klub övezettel és a reprezentatív előcsarnokkal önállóan foglalkozott. Erőt sugárzó gránit korláttartó oszlopok, masszív fémcsövek, kandelábertartók, karakteresen formált álmennyezeti lamellák, falburkolatok, ívelt vonalú bútorozás a jellemzői nemcsak ennek az enteriőrnek, de az ebben az időszakban tervezett egyéb munkáinak is. A délalföldi városnál maradva a Kárász utca elején meg van még a Képcsarnok Galéria, persze kissé átfazonírozva. Hamar elkoszolódó, de olcsón lecserélhető kresvászon került a tölgy furnérozott barnára pácolt falburkolatra, a hasonló kialakítású egyedi lamellás álmennyezet helyére szabvány gipszkarton lapok, közepükben halogén izzókkal. Így aztán szépen csillog-villog a sok bizsu, mert hát a galéria zsűrizett képei, szobrai, iparművészeti tárgyai közé a magas bérleti díj miatt be kell engedni a kommerszet. Mindenesetre a süttői vörös mészkő itt-ott kitöredezett eredeti padlóburkolatának hibáit a tulajdonos, vagy a bérlő kijavíthatta volna a legutóbbi felújítás (lerombolás során).

Kicsit arrébb, a Kárász utca közepéről eltűntek a bundák a volt szőrmeszalonnal együtt. A Klauzál téri műemlék épületbe parfümériát tervezett Horváth, a boltívekbe szerkesztett diófurnérozott polcokat, már ami megmaradt belőlük, átmázolták, kölnik, kozmetikumok helyén most sütemények illatoznak. Az Oskola utcai Malév iroda is elszállt, minden pultjával, bútorával velur borításával együtt. Kornél itt kiszabadított és a picinyke tér közepén hagyott egy öles kövekből rakott régi pillért, ezt csak azért nem likvidálta az elektromos kütyüket árusító új vállalkozó, mert nélküle összedőlne a szegedi nagy árvizet is túlélt házikó. Néhány éve még állt az 1981-ben átadott Óra- Ékszerbolt az Árpád téri passzázs sor legszélső pavilonjában. Erőteljes hullámvonalak a bordó színű velurral borított mennyezet-plasztikán és a többrétegű oszlopburkolaton – finom plaszticitás az ívesen tagolt pultok frontfalán. Fehérre dukkózott távtartó lapok szűrték, takarták ki a spot lámpák direkt fényét. Korának jellegzetes enteriőrjére volt példa ez a szaküzlet, ma már csak fotóját láthatjuk. Kicsivel odébb vagyunk már ennél a stílusnál, de éreztek ilyesmit elődeink a szecesszióval és a csőbútorokkal kapcsolatban is.