Fénygömbök

Tárgyaimat az öntött formák individuális megmunkálásával – mint például az anyag vastagságának, transzparenciájának dinamikus változtatásával - az állandó mozgás, örvénylés folyamatait, egy időközti állapot érzékét keltve hozom létre. Nem használom a szónak azt az értelmét, hogy a tárgy (szobor) elkészült, készen van. Az objekt (szobor) maga, csak egy pillanat, amikor abbahagyom a vele történő foglalkozást. Ezt a pillanatot a tárgy kiégetésével konzerválom, megmerevítem, megszilárdítom, vagyis egy kőszerű, szilárd és megfogható anyaggá változtatom. A kész művet a klasszikus szobrászattal ellentétben, egy sötét térbe helyezve nem külső, súrlófénnyel világítom meg, hanem szobraimban egy állandó, belső fényforrást használok. A dimeres technikájú belső megvilágítás fokozatosan megjelenő majd kihúnyó fényeinek segíségével összhatásban egy pulzáló, mozgó teret hozok létre, mely a szemlélőben - annak pillanatnyi hangulata és elvárása függvényében - különböző benyomásokat ébreszthet. Minden lehetséges, semmi nem végleges.

A két elem szintézisével létrejött tárgyaim puhaság érzetét keltő, meleg fényformák, amelyek szinte gomolyognak, mozognak, holott minegyik váza egy kemény, merev héj.

A légies fény, és a kőszerű porcelán egyesítésével – szintézisével - mindkét anyag tulajdonsága látszólag megváltozik: a fény mozgékonysága megkövül, a porcelán kőkeménysége meglágyul, az anyag statikussága a fény passzív (az anyagtól függő) és aktiv (fényforrás intenzitásától függő) hatása révén dinamikussá válik. Az alkalmazott anyagokra - a fényre és a porcelánra - jellemző tulajdonságok teljes mértékben átlényegülnek. A két komponens szimbiótikus egymásrahatásából, kölcsönhatásából látszólag egy harmadik anyagi állapot születik, ami külön-külön nem jöhetett volna létre; ez az állapot a közös mozgás illúziója.

FÉNYGÖMB I.

FÉNYGÖMB II.

FÉNYGÖMB III.

FÉNYGÖMB IV.

FÉNYGÖMB V.