Archive - 2009

Ring Miklós ars poeticája szerint a belsőépítészetnek nagy hatása van a szemlélő tudattalanjára: úgy véli, hogy az építkező ember funkcionalitáson túli igényei azokra a komplex képzetekre alapozódnak, melyek egyénisége bizonyos sajátosságait és a korábban átélt enteriőrélmények emlékképeit olvasztják össze. Miklós szavai azt sugallják, hogy a tervezőnek ezekkel a megbízói képzetekkel kell együtt dolgoznia, ezt kell nyersanyagként formálnia, kompozícióba rendeznie, ha kell, korrigálnia, megváltoztatnia, továbbgondolnia.

Építészfórum: Hogyan jutott eszedbe, hogy cementlap manufaktúrád legyen? Egyáltalán hol találkoztál cementlappal?

Kauker Szilvi: Az Iparművészeti Egyetemen és a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetben tanultam szilikáttervező szakon. A cementlapokba már az egyetem évei alatt beleszerettem, a diplomamunkám témájának is ezt választottam. Azt hiszem először a budapesti bérházak hangulata fogott meg, az ottani lapok adták az első lökést. Aztán egy belgiumi utazás alkalmával csodaszép cementlapokat láttam modern enteriőrben alkalmazva gyönyörű mintákkal és színekkel kombinálva. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy micsoda lehetőség van ebben az anyagban, és azt hiszem ez indított el ebbe az irányba. Engem mindig a felület izgatott.

Kiss Éva művészettörténész most megjelent, Lakás és bútor 1920-1948 között című könyvében (Cser Kiadó, Budapest) ennek a korszaknak a magyar bútorművészetét dolgozza fel. A szerzővel erről a még kevéssé ismert és sok kutatást igénylő korszakról beszélgettünk.

Az irodaépületben a cég olyan kortárs alkotásokat akart elhelyezni, amelyek kifejezetten ide készültek, és az épület használójának filozófiáját ékesszólóan hirdetik. A képzőművészeti program összeállításakor az alábbi kulcsszavakat adták meg: mobilitás, interaktivitás, környezettudatosság, innovatív munka-kultúra, átláthatóság, kommunikáció.