Erdő - Lajosi Dóra és Szabó Edit kiállítása

Lajosi Dóra és Szabó Edit
Erdő című kiállítása

A civilizáció és vadon, az emberek és állatok viszonya folyamatosan visszatérő témakörök poszt-indusztriális társadalmunkban. Úgy tűnik, bármennyire is igyekszünk, még nem sikerült jó megoldást találnunk arra, hogyan éljen ez a két terület békésen egymás mellett. Ennek a feszült kapcsolatnak az összetettségére reflektálnak Lajosi Dóra és Szabó Edit munkái.

Ugyan az ember tudja, hogy meg kell óvnia az erdőt és az állatok világát azért, hogy ő maga is fennmaradhasson, mégsem képes visszafogni a terjeszkedését. Látszólag az ember az úr, ugyanakkor a civilizáció emblematikus elemei a természet szempontjából nevetségesnek tűnnek. Az ember látszólag kontrollálja a természet világát, de ezzel együtt fél és borzad is tőle, nem ismeri, és csak erőszakkal tudja kordában tartani.

Az állatokhoz való viszonya valószínűleg sokkal összetettebb, mint az magának bevallaná. Talán az állatok saját magára emlékeztetik. Az állatok képviselik azt tudattalant, elemi erőket és ösztönöket, amiket igyekszik elnyomni magában, hiszen a civilizáció gyermeke. Ám – Freud szavaival élve – a civilizáció és a kultúra rétege a személyiségben igazából hártyavékony. Amint a tudattalan felszínre tör, a civilizáció szertefoszlik, és nem marad más, csak a nyers ösztön, melyet a természet törvényei uralnak.