Kitekintő

Fertőrákos főutcáján, a település legújabb kori nevezetessége, a messzi földön is híres Ráspi étterem. A főutca egymáshoz simuló takaros házainak sorát egy patinás mészkő obeliszk és egy kerek mészkőasztal látványa szakítja meg. Az obeliszken kissé már megfakult betűkkel a felirat: Ráspi. Az épületegyüttes, három, azonos stílusú, a tájra jellemző tűzfalas homlokzatú parasztházból áll.

"Egyszerüen de jól élünk / senkivel se cserélünk" hirdette a tisztes élet dicséretét a nagyszüleim konyhája falán függő falvédő. Hasonló, egyszerű rigmusokba formált életbölcsességeket vagy humoros szöveget bizonyára sokan fel tudunk idézni, bár eredeti helyén, funkciójában manapság már csak elvétve látni. Könnyen sorolhatnánk tehát a falvédőt az elfeledett tárgyak közé – de vajon tényleg annak számít?

Újabb lámpát készítettünk egy magánlakásba, Nórának.
Régóta szerettük volna megvalósítani ezt az üvegtechnika
segítségével készült kúszólámpát, most végre volt erre alkalmunk

Hogy is volt? Gombóc Artúr melyik csokit szerette?

"A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon."

(Körmendi hangjával zseniális!)

Na. Pont így vagyok a mindenféle világító tárgyakkal, lámpákkal (jó. a csokoládéval is :)